Először is, leszögezem, hogy a címben kicsit túloztam, de ez úgyis ki fog
derülni a bejegyzésből, vágjunk is bele. Szóval már csak 20 napom maradt a
hazaindulásig, ami már kevesebb, mint három hét, úgyhogy kezdek kicsit pánikolni,
miközben egyre jobban várom az utazást. Mostanában egész érdekesen alakul az
életem, úgyhogy gondoltam beszámolok róla.
A múlt hétvégén beköszöntött a tél. Általában Brazíliáról mindenkinek az a
kép van a fejében, hogy mindig süt a nap, mindig meleg van, tengerpart,
madárcsicsergés, kókuszdió, stb. Hát erre most iszonyatosan rá fogok cáfolni,
készüljetek. Mielőtt kijöttem, Edith már többször figyelmeztetett e-mailben,
hogy hozzak meleg ruhát, mert nagyon hideg van! Én ilyenkor általában rágugliztam
a curitibai időjárásra, konstatáltam, hogy 15 fok, este 10, az nem para –
gondoltam magamban – ezek a brazilok, biztos túlgondolják, nem is tudják, mi az
a hideg. Mióta itt vagyok, azt hiszem maximum 2 hét volt talán szeptember
elején, mikor úgy igazán fáztam, azt leszámítva oké volt. Persze, hiszen tavasz/nyár/ősz volt.
 |
| ez egy olyan pillanat, mikor rádöbbentem, hogy 3 nap óta először nem fázok |
Már egy ideje (kb. május eleje óta) mondogatták a curitibai barátaim,
hogy készüljek, hideg lesz, úgyhogy be is szereztem Bogotában néhány melegebb
ruhát, biztos, ami biztos. Most már kezdek hinni nekik. Ugyanis itt az a
helyzet, hogy nincs fűtés a házakban – ráadásul Edith házában alapból mindig
úgy 5 fokkal kevesebb van, mint kint. Ami ugye még 15 foknál annyira nem
probléma, azt még nagyjából túl lehet élni, bár én már akkor is húzom a számat,
mert nem szeretek két pulóverben ülni a lakásban. Viszont múlt hétvégén TÉNYLEG
beütött a tél és konkrétan több napig nem nagyon ment 10 fok fölé a
hőmérséklet. Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy én 0-24 vacogtam. Mert
ugye itt nincs olyan opció, hogy „bemegyek a meleg házba” vagy hogy „feltekerem
a fűtést”. Utáltam felkelni reggel (próbáltál már 5 fokban átöltözni?), a
harmadik napon már majdnem sírtam a hideg miatt. Mármint azért, hogy múljon
már el. Ezt otthonról tényleg nem nagyon lehet elképzelni, maximum, akik az utcán
élnek azok érezhetik át. És lehet mondani, hogy öltözzek fel, vagy takarózzak
be, de 5 fokban hiába veszel fel négy pulcsit, sálat, kabátot, vagy amit csak
találsz otthon, mindig marad minimum egy végtagod, ami fázni fog. Az egyetlen
hely, ahol nem fáztam, az az ágyam volt, de az is csak azért meleg, mert vagy 3
réteg takaró van alattam, és még 3 paplan fölöttem.
A „kedvenc” részem a fürdés volt. Tudni kell rólam, hogy nem bírom
elviselni, ha akár csak egy napig nem fürdök vagy mosdok. Ilyen maximum akkor
szokott előfordulni, amikor olyan beteg vagyok, hogy fel sem tudok kelni az
ágyból. Viszont itt a hideg miatt ugye a víz is lehűl, ami azt jelenti, hogy a
csapból szó szerint jéghideg víz folyik. Mosdás kilőve – az arcomat azért
megmosom reggelente. A zuhanyból ugyan jön meleg víz, de csak akkor, ha kicsit
nyitja meg az ember. Ha rendesen folyik belőle, akkor már (jó indulattal)
langyos, de inkább hideg. Szóval múlt hétvégén egyszerűen nem bírtam rávenni
magam, hogy a fürdőszoba közelébe menjek, annál is inkább, mert az az alsó
szinten van, ami ilyenkor egy jégverem. Sajnos hétfő reggel már nem bírtam
tovább, és reggel 6-kor, mikor kint 5 fok volt, a fürdőben meg szerintem
maximum 3, kitaláltam, hogy én bizony megfürdök, ha törik, ha szakad. Hát
inkább nem írom le, milyen élmény volt, legyen annyi elég, hogy szerintem életemben
soha nem káromkodtam még olyan cifrán, mint mikor öltöztem fel. Ezután, három
napig imádkoztam, hogy ne fázzak meg. Szerencsére nem betegedtem le (Edith-tel
ellentétben, szegény vagy 2 hétig náthás volt), és ezentúl csak az edzőteremben
fürödtem.
Szóval így kezdődött a tél. Amikor azért forralsz vizet, hogy a kezeidet
melegítsd, vagy főzés közben nem mozdulsz a tűzhely mellől egy fél centit sem… Mikor
hetekig ugyanazokban a ruhákban vagy mert négy pulóvered van és mindegyiket
egyszerre hordanod kell. Vagy amikor kisüt a nap az egyetemen és te majdnem
elsírod magad, mert ráeszmélsz, hogy napok óta először nem fázol. Én esküszöm,
nem vagyok egy nyavalygós ember, de ez a hideg rettenetesen megviselt. Most
egy ideje már ennyire nem durva a helyzet, szóval nyugodjon meg mindenki,
egyelőre túléltem. Már majdnem egy hete délutánonként 15-20 fokig is emelkedik
a hőmérséklet, ami tök jó, mert legalább csak reggel és este kell a két kötött
pulcsi.
A második dolog, amiről
mindenképpen írni akartam, az a rendkívüli helyzet. Ugyanis egészen pontosan
egy hete annyira megugrottak a benzinárak, hogy a kamionosok sztrájkba kezdtek,
lezártak egy csomó bekötőutat a legforgalmasabb városok körül és abbahagyták a
szállítást. Ami ugye először annyira nem tűnik durvának, de mivel Brazíliában
nincs szinte semmilyen vasúti hálózat, mindent az autópályán szállítanak. Az
első napokban még nem is volt nagy hatás, de egyszer csak elfogyott a benzin a
benzinkutakon (mivel azt is a kamionokkal szállítják ugye), aztán elkezdtek
hiányozni mindenféle élelmiszerek a boltokból. Én még mindig nem vettem annyira
komolyan a dolgot, de mára már ott tartunk, hogy:
- Sao Pauloban csomó minden leállt, többek között a szemétszállítás, úgyhogy néhány helyen kezdenek úszni a szemétben, plusz a tömegközlekedés is akadozik
- Rio de Janeiroban kezdenek kifogyni valami szerből amivel a vizeket tisztítják (kisebb fertőzésveszély befigyel),
- néhány bolt elkezdte szabályozni, hogy egy ember hány terméket vehet meg,
- a benzinkutakon ha van is benzin, oltári drága és 6-8 órát kell sorban állni érte,
- az uber és a taxik ára is az egekben van a benzinhiány miatt (amíg egyáltalán még járnak)
- a repülőgépek túlnyomó része még egy ideig tud közlekedni, de senki sem tudja pontosan meddig lesz erre elég üzemanyag,
- vannak olyan hírek, hogy néhány helyen 1500 Ft egy kg krumpli
Szóval én így momentán ezeket érzékelem, őszintén szólva fogalmam sincs,
hogy ezekből mi 100%-osan igaz, mert hozzám a hírek leginkább a tévén és
Edith-en keresztül jutnak el, és ugye megy a pánikkeltés is és rengeteg a fake news. Az biztos, hogy most kicsit
leállt az élet, többek között az egyetemem is bezárásra kényszerült, amíg meg
nem oldódik a helyzet. Viszont teljes összeomlás (még) nincs, pánik sincs, mi
Edith-tel teljesen vidáman elvagyunk, a mélyhűtőben és a szekrényekben kb. 2
hónapra elég kajánk van, úgyhogy felőlünk kitörhet a világháború is (na, jó,
azt inkább ne). Én egyelőre ajándék szünetként élem meg ezt az időszakot, amit
teljes egészében a szakdolgozat-írásnak tudok szentelni. Nagyon sokat kell
tanulnom most, ezen kívül még van háromszor 10 oldal beadandóm portugálul és
egy kiselőadásom, mielőtt hazaindulok. Úgyhogy a következő napokban én a
részemről elmerülök a könyveimben, napi egyszer elmegyek az edzőterembe (az még
nyitva van), és várom, hogy megoldódjon a helyzet. A kormány amúgy csak annyit
csinált, hogy kivezényelte a hadsereget (a braziloknál elég sokszor ez a
megoldás), de azzal nem sokra mentek, úgyhogy holnap elvileg csomó tüntetés
lesz a kormány ellen. Még a végén kitör a forradalom... Aki többet akar tudni ennél is, az nézzen rá a BBC vagy
CNN honlapjára, az Index-en is megjelent pár cikk, de azok enyhén túloznak a
helyzet súlyosságát illetve (szerintem).
Szóval most ilyen Brazíliában az élet, remélem, hamarosan megoldódik a
helyzet és sikerül hazajutnom azért. Nemsokára újra jelentkezem (remélhetőleg
áramból nem fogyunk ki ha-ha).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése