Karácsonyi készülődés tízezer kilométerre Európától

Idén nem volt túl sok választásom a Karácsonnyal kapcsolatban. A drága édesanyám fél éve még buzgón bizonygatta, hogy debizony, a family összedobja a repülőjegyre valót, csak hogy velük tölthessem az ünnepeket. Én viszont már három éve megfogadtam, hogy nem kérek többet pénzt a szüleimtől (költsék inkább a tesóimra), főleg nem ennyit. Emellett úgy döntöttem, az összekuporgatott ösztöndíjamat és a két hónap szünetemet inkább arra használom fel, hogy a brazil államokban utazgassak, ilyen alkalom csak egyszer van az életben. Így sajnos idén kimarad a családi karácsony, de majd bepótoljuk júniusban. Biztos vagyok benne, hogy a húgom akkor is ezer örömmel állít nekem karácsonyfát. De azért nem olyan egyszerű a brazil karácsony, ahogy gondoltam, ebben a bejegyzésben most erről lesz szó.

Először azt terveztem, ha már úgy adódott, hogy itt is van családom, a brazil nagybátyáimmal karácsonyozok. Már elképzeltem, hogy életemben először nekiállok töltött káposztát és bejglit sütni, csak hogy Tamás és Paulinho újra otthon érezzék magukat – gyerekkorukban ugyanis ez volt a menü, még akkor is, ha Curitibában laktak. De aztán hamar kiderült, hogy Tamás úgy döntött, idén Magyarországon karácsonyozik (az én családommal! na jó, a közös családunkkal), Paulinho erre fogta magát és az ünnepekre elhúzott São Pauloba a barátnőjéhez. Kösz, fiúk.

De semmi sincs veszve, mert a pótnagymamám, Edith meghívott, hogy tartsak vele 24-én este, így a pótcsaládommal fogok karácsonyozni. Igazából már tényleg egészen családtagnak érzem magam, ebben az évben az összes szülinapon ott voltam eddig (és abból volt minimum hat). Úgyhogy most megtapasztalom milyen egy brazil karácsony, kis magyar/német/japán beütéssel. Ezen kívül a francia barátaim is hívtak karácsonyozni, mert ők se mennek haza, és nem akarnak forever alone lenni, de azt sajnos le kellett mondanom így.

weheartit.com

Viszont annak ellenére, hogy (pót)családi hangulatban fogom tölteni a Karácsonyt, nagyon más itt az óceán túloldalán ilyenkor. Először is, itt most nyár van és (általában) 30 fok. A rengeteg műfenyő és karácsonyi dekoráció ellenére sincs karácsonyi hangulatom, pedig én tényleg mindent megtettem: november óta All I want for Christmas-t és a többit hallgatom… A karácsonyi őrület itt sem kerülhető el, valamelyik nap (megfeledkezve arról, hogy december 21-e van) elmentem egy plázába az egyik barátommal. Hát, fél óra után kétségbeesetten menekültünk ki, ekkora lökdösődést rég láttam. Szóval azért a brazilok is megteszik a tőlük telhetőt, ha a Karácsonyról van szó. De abban azért egyetértek Edithtel, hogy a Mikulásnak itt fürdőgatyában kéne mászkálnia, az kicsit ésszerűbb lenne. Rénszarvasok helyett meg mondjuk, jöhetnének a delfinek.

Ha az ember úgy dönt, hogy külföldön tölti a Karácsonyt, a családja és a barátai nélkül (akiket eddig is csak félévente látott), azért nem árt, ha számol néhány dologgal. Ezt a helyzetet mindenki máshogy kezeli, és elég nehéz a különböző módszereket és viselkedésformákat megérteni. Még nehezebb sértődések nélkül megúszni ezt az időszakot.

Én, ha rajtam múlt volna, idén egy az egyben törlöm a Karácsonyt és elfelejtem a létezését is – itt a 30 fokban ez elég könnyen ment volna, azt hiszem. De persze nem tudom kivonni magam a környezetemből, úgyhogy kénytelen voltam tudomást venni róla, hogy idén is lesz Karácsony otthon, méghozzá nélkülem. A családom és a barátaim nem győzték erre felhívni a figyelmemet, néha a végletekig menően sajnálkozva, hogy már kezdtem rosszul érezni magam, amiért valaha is eszembe jutott, hogy Brazíliában tanuljak. Ilyenkor szerettem volna, ha kicsit elfelejtik, hogy amúgy velük szoktam ünnepelni. Persze volt erre is példa, mikor rájöttem, hogy a barátaim indítottak egy új chatet nélkülem, csak azért, hogy a szokásos karácsonyi találkozónkat megbeszéljék – amin persze én nem tudok ott lenni most (logikus, de fájdalmas). Az eddigi beszélgetés pedig meghalt, mert mindenki otthon van a családjával, nyilván nem a neten lógnak. Persze ez tök normális, de azért kicsit szíven tud szúrni. Én folyton a neten lógok most. Ezért is örülök neki, amikor kapok egy boldog karácsony e-mailt a szerb családtól Lyonból, vagy a nagynénémtől a kéthónapos iker unokaöccseim képével, akik teli szájjal vigyorognak. Vagy mikor a snapchaten keresztül végig tudom követni a barátaim karácsonyi készülődését. Ilyenkor kicsit olyan, mintha ott lennék, de mégse, és ez pont jó. 

Eddig is tudtam, hogy a húgom ismer engem a világon a legjobban, de az ő karácsonyi verzióján még én is meglepődtem. Ő ugyanis bevásárolta a szülinapi és karácsonyi ajándékaimat, és úgy döntött, skypeon bemutatót tart nekem szenteste. Mivel imádok ajándékot kapni, ennél már csak akkor leszek boldogabb, mikor kibontom a gyümölcskenyeret, amit Anya küldött néhány hete futárszolgálattal. Ugyanis Brazíliába is jár a Jézuska, csak kicsit hamarabb. Nekem már december elején meghozta a kedvenc ajándékaimat (határidőnapló, körömlakk, sütidekoráció, gyümölcskenyér = perfection).

Másrészről azért egyáltalán nem vagyok búskomor. Icipicit örülök, hogy idén van lehetőségem mást kipróbálni, új emberekkel karácsonyozni, és nem kell a mínuszokban egyik karácsonyi ebédről a másikra esni, hogy aztán illedelmesen feszengjek a szép ruhában, és minden alkalommal elmeséljem újra és újra, hogy mit csináltam az előző félévben/évben.

Szóval kicsit kettős most ez a karácsony, mert nagyon hiányzik a kiscsaládom, de azért nagyon jól érzem magam itt is. De szerintem ez tök jól van így.

Végül, „ha már Karácsony van, csináljuk rendesen” felkiáltással ma, azaz december 23-án elkezdtem sütni. Mert a Karácsony nem Karácsony rénszarvasos süti és trüffel nélkül. Persze a trüffel nem lett olyan finom, mint apáé, a rénszarvasos süti készítése közben pedig rájöttem, hogy minden évben elhatározom, hogy nem csinálom többet, mert úgyse tudok olyan szépet csinálni, mint a húgom és csak felidegesítem magam. Ezt a gondolatmenetet pedig minden évben elfelejtem, és nekiállok. Amikor eszembe jut, már késő, mert elrontottam. Pontosabban akkor jut eszembe, amikor elrontom. Idén viszont sikerült megfékeznem az indulataimat és egészen nyugodtan tűrtem az elém gördülő akadályokat az egész napos sütés közben. Kivételesen csak magamban káromkodtam, azt is csak néha. Azért megfogadtam, hogy a legközelebbi rénszarvasos sütiket csak és kizárólag a húgom felügyelete mellett fogom elkészíteni, úgy tuti maximálisan elégedett leszek – ha meg nem, az az ő hibája lesz.

Azért összességében most is elégedett vagyok magammal, sőt Edith szavaival élve „túl jó” sütiket csináltam. Amúgy rá is átragasztottam a karácsonyi hangulatot, mert feldíszítette fenyőágakkal a nappalit és karácsonyi zenéket üvöltetett a magnóból délután. Igazi party-hangulat uralkodott itt a házban, én megittam vagy négy csésze kávét nagy örömömben.

Szóval így volt a karácsonyi készülődés itt Brazíliában, holnap már élesben megy a táv-Christmas, meg az itteni brazil ünneplés, még jó, hogy van időeltolódás, különben nem tudnék otthon is meg itt is jelen lenni. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. Majd leírom ide is.