Novemberi értékelő – a brazil iskolaév vége

Hú, nagyon régen nem írtam ide. Sajnos, egyszerűen annyi dolgom volt, hogy még egy facebook-posztot is csak 3-4 nap múlva a kigondolása után tudtam megosztani, nem hogy a blogoljak. Ennek a rohanós életnek a családom is megitta a levét, a húgommal az eddigi négy hónap alatt azt hiszem kétszer beszéltem skypeon, az anyámat is csak maximum 20-30 percre kaptam el (jó esetben) hetente ebben a tanulós időszakban. Na, nem mintha panaszkodni akarnék, de azért ez az elmúlt 3-4 hét tényleg nagyon brutál volt. Most megpróbálom elmesélni.

www.weheartit.com

Tehát, miután hazajöttem Sao Pauloból, visszaestem a mókuskerékbe. Bemelegítésként már a visszaúton, Paulinho mellett kiolvastam egy könyvet (kis könyv volt, 70 oldal) a migráció-szociológia órámra. Aztán elkezdődött megint minden elölről. Reggel 6-kor felkeltem, 8-ra már az egyetemen kellett lennem, végigültem a 3-4 órás óráimat, aztán ebédszünet, 2-től 5-ig portugál, 6-7-ig edzés, és jó esetben este 8-ra hazaértem. Aztán próbáltam egy icipici vacsora-szünetet tartani, és 9-től éjfélig megint tanultam. Nagyjából minden hétköznapom így telt, a hétfő kivételével, amikor délelőtt nem volt órám, úgyhogy általában akkor is tanultam. Ja, meg hétvégén is. A social life-om jelentősen visszaszorult, novemberben azt hiszem összesen két buliban voltam Sao Paulo után. Persze ez nem jelenti azt, hogy semmi mást nem csináltam a tanuláson kívül, azért igyekeztem a barátaimmal ebédelni, néha átugrani Paulinhohoz, vagy Edith néni családjával kávézni, mikor átjöttek.

De abban biztos vagyok, hogy életemben ennyit nem tanultam még egy hónap alatt. Még az érettségi előtt sem, pedig akkor vagy 5 tárgyra kellett egyszerre. Ez az év vége húzós volt nagyon. Csak négy tantárgyam volt, de abból háromnál olyan tanárokat fogtam ki, akik elég rendszeresen és elég sokat követeltek. Ezt úgy kell érteni, hogy volt például egy tanárnő, akihez minden hétre 100 oldalakat kellett volna olvasni – persze ezt én már az elején elengedtem, esélytelen volt. Azért igyekeztem félév közben is, ahogy tudtam, de ugye alapból három héttel a tanítás kezdete után érkeztem, azt is be kellett (volna) pótolni, aztán nyilván az elején nem a kellő gyorsasággal olvastam/írtam az alapszintet alig megközelítő portugál-tudásommal. És nem utolsó sorban a 12 órás napirendem (mármint hogy reggel 8-tól este 8-ig itthon sem voltam) se nagyon tette lehetővé hogy napi 5 órákat olvasgassak. 
Mindent összevetve, most már talán leírhatom: sikerült. Még nem tudom minden tárgyból a jegyeimet, de semmiből sem kell pótvizsgáznom, semmiből sem buktam meg. Már ennek is nagyon örülök. Ha belegondolok, azt hiszem, a szűk négy hónap alatt több mint 1200 oldalt olvastam, körülbelül 45-50 oldalt írtam, mindezt portugálul, antropológiai vagy szociológiai elméleteket átültetve gyakorlatba legtöbbször. Mostanra kisebb hibákkal, de folyékonyan beszélem a nyelvet, bárkivel szót értek. Igazából ezért jöttem ide, most már tudom, hogy megállom itt is a helyemet, a világ másik felén. És erre rohadtul büszke vagyok, és azt hiszem, nagyon megérdemlek 2 hónap nyári szünetet.

Az év végi beadandóim szerencsére időben egészen jól eloszlottak, a 3-4 hét alatt meg kellett írnom nagyjából négyszer (minimum) öt oldalt, és általában mindegyikre volt egy hetem. Ez csak azért volt húzós, mert általában olvasni is kellett hozzájuk 100-200 oldalakat beadandóként. Volt, amelyik viszonylag könnyen ment, de volt, amelyiknél iszonyatosan pánikoltam. Az utolsót például két napon keresztül írtam, úgy, hogy lényegében semmi mást nem csináltam, de mikor szombaton, hajnali 2-kor (két órával a határidő lejárta után) elküldtem a tanárnőnek, én voltam a legboldogabb ember a világon. (Azt megpróbáltam elfelejteni, hogy eközben minden itteni barátom bulizott.)

készült rólam egy "lesifotó" ahogy tanulok...

Na, azt hiszem most már pont eléggé sikerült érzékeltetnem a tanulmányaim súlyát, tényleg ez volt életem legnehezebb féléve (még leírom párszor, hogy mindenki elhiggye), de vége, megcsináltam. Tényleg nincs lehetetlen. Csak reménykedek benne, hogy a következő félév kicsit lazább lesz, de a kutatásommal és a 40 oldalas szakdolgozatommal, amit franciául kell írnom, nem tudom, mennyire bízzak ebben. Most végre kicsit pihenhetek, minőségi időt tölthetek a barátaimmal, és ami a legfontosabb: felfedezhetem Brazíliát, mert végül is ezért jöttem ide!