Hétfőn csak portugálra mentem be délután, muszáj volt, mert most már a
vizsgára készülünk. Nem tudom mi történt ma a csoporttal, de mindenki annyira
használhatatlan volt, mint még soha. Akármit és akárkitől kérdezett a tanár,
vagy visszakérdeztünk, vagy nem tudtuk a választ, és néha random
röhögő-görcsöket kaptunk. Azt hiszem, mindenkinek hosszú hétvégéje volt…
 |
| weheartit.com |
Kedden délelőtt bementem a Laboratório
Etnográfico nevű órámra, megint semmit nem olvastam a hetven oldalból, ami
mára volt feladva. Mikor a tanárnő rákérdezett, hogy megtaláltam-e franciául a
könyvet, nem bírtam tovább, muszáj volt kicsit panaszkodnom. Elmondtam neki,
hogy sajnos nem, és hogy ne haragudjon, de nekem portugálul szakirodalmat
olvasni kétszer annyi időbe telik (még), mint franciául (pedig az se az
anyanyelvem), és hogy minden nap este 6-ig portugál órám van, sajnos alig van
időm ezzel foglalkozni, pedig tudom, hogy fontos. Éjszaka tudok csak olvasni,
de olyankor meg általában nem értem egyáltalán a fáradtságtól. Erre ő
elmosolyodott, és azt mondta „Hát ez elég érdekes helyzet. Ha nem jársz
portugálra, akkor van időd olvasni, de nem fejlődsz a nyelvtanulásban. Ha pedig
jársz portugálra, gyorsabban megtanulsz, de nincs időd olvasni.” Én erre csak
annyit mondtam, „exatemente” azaz
pontosan. Később kiadta a negyedéves vizsgafeladatot, ami elég nehéz lesz, 5
oldalt kell írni különböző kérdésekről az eddigi olvasmányok alapján. Ami azt
jelenti, hogy nekem kb. 300 oldalt kellene két hét alatt elolvasnom. Na, nem
baj, most már kicsit könnyebb lesz, mert szerdától nincs több portugál órám, a
délutánjaim szabadok.
Délben a brazil mentorommal, Jacqueline-nel ebédeltem, ő hozta az egyik
brazil haverját, egy japán srácot, aki szintén cserén van itt, én pedig hívtam
Francois-t, mert minden kedden együtt ebédelünk. Egy nagyon szuper étterembe
mentünk az egyetemhez közel, én teljesen beleszerettem a helybe, szerintem
sokszor fogok odajárni tanulni – az egyik barátom azt mondta, a kávéjuk is
isteni. Én hamburgert kértem, de gyorsan megbántam Jacqueline szárított
paradicsomos rizottóját nézve… Minden nagyon finom volt, és teljesen
elfogadható áron. Az ebéd is jó hangulatban telt, azt a pontot leszámítva,
amikor szóba jött Trump és Észak-Korea, most a napokban mindenki nagyon fél,
hogy háború lesz, elég para a helyzet. A japán srác azt mondta, Japán is nagy
veszélyben van, mert hatalmas a konfliktus Észak-Koreával, eléggé félnek, főleg
az atombombáktól – érthető okokból… Később azért próbáltunk pozitívabb témákról
is beszélgetni, és végül egészen jó hangulatban váltunk el. Én mentem portugál
órára, a többiek meg haza, vagy még mászkáltak a városban.
 |
| ebéd előtt :) |
Ez az utolsó portugál óránk
a vizsga előtt, úgyhogy most kicsit átnéztük, amiket eddig vettünk, nem volt
semmi különös. Kiderült, hogy újra lehet iratkozni a következő modulra, ami
október 23-án indul, és ugyanígy heti négy óra lesz. Én nagyon sokat
gondolkoztam, hogy tovább csináljam-e, mert tényleg nagyon sok időt elvesz, és
az egyetemre így kb. egyáltalán nem tudok készülni. De úgy döntöttem, hogy
igazából ezért jöttem ide, hogy megtanuljak portugálul, és amúgy is ezek az
órák a napjaim fénypontjai, annyira szeretem őket. Valószínűleg ugorhatok egy
csoportot, mert ez a mostani tempó nekem túl lassú, a franciák is úgy akarják,
majd beszélünk a tanárral. És a középszintű csoportban már jól fogom magam
érezni, nem pedig unatkozni egész órán.
Szerda délelőtt nem volt semmi különös, bementem órára, ami elég unalmas
volt, mert ugye ide se volt időm olvasni. Azért figyeltem, és próbáltam végig
jegyzetelni, majd később bepótolom. Jövő utáni hétre azt hiszem, kiselőadást
kell csinálnunk az egyik szövegből, azt is ki kell találnom még, hogy én
melyiket választom. Valami viszonylag rövidet szeretnék, ami nem túl bonyolult,
tudván, hogy erre rá fog menni minimum két napom… Ebéd után aztán hazajöttem,
mert nagyon sokat kell tanulnom a hét második felére – két beadandó és egy
előadás portugálul. Haladtam is valamennyit, bár nem eleget, de majd holnap
folytatom.
Csütörtökön a délelőtti
órámon megint kaptunk egy vizsgafeladatot, ez is 5 oldal, ez is rengeteg
szövegből, úgyhogy most lesz mivel foglalkoznom a következő két hétben.
Délután megírtam a portugál vizsga írásbeli részét, ami olyan könnyű volt,
hogy ha nem lesz maximum pontom, akkor nem tudom, mi történt. De komolyan,
nagyon ritkán van ilyen, minden kérdésre tudtam a választ. Remélem, ez elég
lesz ahhoz, hogy átugorhassak egy csoportot.
Pénteken végre beadtam a
beadandómat, amit a spanyol nyelvű cikkből írtam nagy nehezen. Sikerült
kipréselnem magamból 2 oldalt portugálul, egy spanyol cikkről, rendkívül büszke
voltam magamra, a tanár is megköszönte. Jövő hétre valahogy el kell olvasnom
egy könyvet és egy cikket erre az órára, mindegyikről beadandót írni, érdekes
lesz a többi tanulnivalóval együtt. Nem baj, majd valahogy megoldom, eddig
mindent megoldottam.
 |
| ez itt Sao Luis - Google |
Délután előadást kellett csinálnom portugálon, ez volt a vizsgánk szóbeli
része, mindenki kapott egy brazil várost (vagy turisztikai célpontot), arról
kellett prezentálnia. Én Sao Luis-t választottam, mert nagyon szeretnék oda
eljutni, az egyik barátom, Joao ott lakik (őt még Lyonban ismertem meg, 3 éve).
Nem tudom, mennyire sikerült jól, a középmezőnybe helyezem magam, mert a
beszéden még dolgoznom kell portugálból (főleg, ha izgulok, mint
prezentáláskor), de úgy egyébként szerintem elég korrektül vettem a feladatot.
Vizsga után hazamentem, mert ki akarom aludni magam holnapig, eléggé elfáradtam
a héten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése