Iskolakezdés

Szerdán Paulinho értem jött reggel és bevitt az egyetemre. Ugyanazon az útvonalon ment, ahol a busz is fog majd, ötvenszer megmutatta a buszmegállókat, ahol fel és le kell szállnom majd. 

Én nem értettem, hogy miért ennyire fontos, miért nem mondja meg csak a megálló nevét, de mindegy, hagytam, hadd magyarázzon. Később, mikor elkezdtem buszozni, persze rájöttem, hogy itt nem mindegyik buszmegállónak van kiírva a neve, sokszor csak egy szám, a buszon pedig tényleg zéró információ van arról, hogy merre megy. Nemhogy egy digitális tábla, ahol kiírják a következő megálló nevét (mint Lyonban pl.), még egy darab papír sincs a busz útvonaláról. Utólag nagyon örültem, hogy megmutattak mindent, így nehéz lett volna eltéveszteni.

Szerda reggel megszereztük az órarendemet, keddtől péntekig minden délelőtt 7:30-11:30-ig órám van, ami elég kemény lesz, azt hiszem, a portugál órákkal együtt. Gyakorlatilag minden nap 7:30-tól este 17:00-ig órán leszek – kivéve hétfőn, mert akkor csak délután van órám. Ezen kívül megpróbáltunk Paulinhoval diákigazolványt csináltatni, megint egyik helyről a másikra küldözgettek minket, bejártuk az összes titkárságot és informatikai irodát az egyetemen, de végül nem jártunk sikerrel, Paulinho csak annyit mondott nekem „no card today” (ma nincs kártya), én pedig beletörődtem.

Ebédidőben ő hazament, én pedig tesztelhettem az iskolai menzát egyedül. Először kicsit furán éreztem magam, pedig már kezdett idegesíteni, hogy mindent Paulinho intéz nekem, ennél önállóbb szoktam lenni. Ugyanakkor kicsit megijesztett a tudat, hogy olyan nyelven kell megértetnem magam, amiből csak néhány szót beszélek még. Aztán hamar belerázódtam, a menzán már egészen jó kedvem volt. Amúgy itt valami eszméletlen olcsó a menza, egy ebéd 1,3 reál, ami átszámítva még 200 Ft sincs. Olcsóbb, mint a buszjegy. Amúgy az árak nagyjából olyanok, mint Magyarországon, legalábbis, amit eddig átszámolgattam. Ja, és a menza is úgy működik, mint egy itteni kifőzde, csak kicsit kevesebb a választék. Van saláta előételnek, aztán rizs babbal, és valamilyen hús. Néha desszert is van, de ma például valami zöld dolog volt, ami teljesen úgy nézett ki, mint egy szivacs, és esküszöm, mosogatószer-íze volt! Pedig desszert volt, mert krémes volt, és a többiek ették, de nekem nagyon nem jött be.

menza

Szerda délutánonként atividade cultural van a portugál óra helyett, azaz mindig valami brazil kultúrával kapcsolatos dolgot csinálunk, filmet nézünk, kirándulunk, ilyesmi. Ma egy stadiont látogattunk meg, ahova én marhára nem akartam elmenni, de Paulinho kikötötte, hogy barátkoznom kell (ebben igaza is van), és nem volt mese. Végül is barátkozni jó volt, mert összehaverkodtam több külföldi diákkal is, de a kirándulás 80%-án halálra untam magam. Se a focit nem szeretem, se a stadionokat, de merjem ezt mondani egy brazilnak… Na, nem baj, igazából még életemben nem láttam stadiont, arra jó volt, hogy megnézzem, milyen, de a két óra helyett nekem elég lett volna egy fél is.

A következő két napban elkezdtem bejárni a rendes óráimra is, antropológiára. Itt nincsen kimondottan antropológia-szak, csak ciencias sociais (társadalmi tanulmányok), úgyhogy fel tudtam venni egy szociológia órát is nagy örömömre – mondjuk, lehet, hogy Lyonban ezt nem fogadják majd el, de mindegy, szerintem hasznos lesz. Amúgy ez a tanév harmadik hete, ami azt jelenti, hogy az első órákról lemaradtam, és mindig szólnom kell a tanárnak, hogy ki vagyok, és mit keresek itt, de már kezdek belejönni, begyakoroltam a bemutatkozó-szöveget portugálul. Abban biztos vagyok, hogy nem lesz könnyű behozni a lemaradást, főleg a nyelvi akadályok miatt, de igyekezni fogok. Szerencsére sikerült összebarátkoznom több csoporttársammal is, a legaranyosabb egy srác, Alex-nek hívják (vagyis csak én hívom így, mert amúgy valami Alexandre vagy Alexandro de nem bírom megjegyezni), ő nagyon sokat segített az első napokban. Elmentünk együtt kinyomtatni a közös óráinkra való szövegeket, és nem viccelek, több száz oldal. A keddi órámra eszméletlen sokat kell olvasnom, minden héten több fejezetet adott könyvekből. Portugálul, természetesen, ezért mondom, hogy durva lesz. Nem baj, én nem aggódok egy cseppet sem, majd valahogy megoldok mindent. Ja, amúgy az órakezdésről annyit, hogy hiába van az órarendben 7:30, a csütörtöki órámra csak negyed 9-kor, a péntekire pedig csak fél 10-kor érkezett meg a tanár, úgyhogy felesleges legközelebb hajnalban kelni.

Azt hiszem, ennyit kell tudni nagyjából az egyetemről. Sajnos nem abba a gyönyörű épületbe járok, amit lefotóztam első nap, hanem egy másikba, ami kicsit messzebb van. De nem baj, nem az a lényeg, hogy hol, hanem, hogy mit tanulok, nem igaz?

ez az egyetem udvara